Betöltés

Ahol családtag a gép

Urbán Péter riport

Kicsiben is lehet jól gazdálkodni, csak nagyon sokoldalú képzettség és jártasság kell hozzá – abszolút megbízható gépekkel. Jászapátiban járunk, Urbán Péternél.

Egészen különleges miliőbe lépek be: szép családi ház és kert, játszótérrel, tip-top rendben tartott CLAAS gépek a takaros csarnokban és az udvaron. A fogadtatás olyan, mintha évek óta barátok lennénk, és a folytatás után biztos vagyok, hogy azok is maradunk. Urbán Péter a gazda, édesapja, Ferenc a segítője. A hat testvérrel nevelkedő Ferenc még mezítláb járt az év melegebb részében, napi élménye volt a lóval szántás, a kézi aratás, aztán a téesz-világ, de feltalálta magát az új világban is. A mezőgazdasági gépszerelő és általános mezőgazdasági technikus végzettségű Péter már egy új kor szülötte, nagyon tudatos, mindent átgondoló, alaposan elemző ember.

Náluk szó sincs optimális üzemméretről, hatékonyságról, a mezőgazdasági nagyüzemek többszörösen biztosító redundanciájáról és némiképp falanszter-szemléletéről. Ők, a szó nemes értelmében, mernek kicsik lenni, családi gazdaságként kezdték és meg is maradnak ennél. Mindent maguk végeznek el, alkalmilag Péter testvérének segítségével. „Mindegyik gépen magam ülök, szántok, vetek, permetezek, aratok, édesapám pedig fuvaroz, vetéskor hengerez, napraforgó aratás után szárzúzóval dolgozik, mindenhol segít, ahol tud.”

Sokat beszélgetni, szokásosan az irodában jegyzetelni nincs is idő, mindjárt jókor reggel indulunk ki a határba, aratni, mert a gabona a legfontosabb, sőt jelenleg egyedül fontos. Rögtön engem ültet Péter a 23 éves CLASS MEGA 204-es kombájn vezetőhelyére, nekem eleinte kissé izgalmas a vonulás az 5,1 méter széles adapterrel és a visszajelzést nemigen adó hidraulikus kormányzással, de a menetkaros sebességszabályzás már akkoriban is kiválóan működött. Közben érdeklődöm, miért ilyen veterán masinát használ? Egyszerű a válasz. Ezt, a keletnémet Fortschritt leváltására 9 éve vették, az AXIÁL-tól, már akkor is 14 éves volt. „Egyszerű, mint a faék, átlátható az egész szerkezete, tökéletesen ismerem, mindent meg tudok csinálni rajta. Nagyobb teljesítményű gépre semmi szükségünk, szétaprózott a területünk, csupán egyetlen táblánk nagyobb harminc hektárnál. Még egy kisebb méretű modern kombájn ára is néhány tízmillió, ennek a piaci értéke tíz alatt lehet. Tökéletesen ellátja feladatát, minek vállalnék be óriási kiadást vagy hitelt?”

Egyébként meg lehet nézni ezt a kombájnt. Szőnyege makulátlan, rajta tiszta papucs. Minden része tip-top. „Naponta kitakarítom, levegővel lefúvatom, megnézem valamennyi alkatrészét, úgy ismerem már, mint a tenyeremet. A fülkét kiporszívózom – hogyne lennék igényes rá, mikor ebben töltöm az egész napom?”

Ugyanez az igényesség volt meghatározó a traktorválasztáskor is. „Többfélét próbáltunk, jó néhány kereskedő céggel ismerkedtünk meg. Új traktorra gondolni sem mertünk, kicsit ódzkodtam is a modern gépektől, mert akár egy csatlakozó apró hibája is napokra, hetekre megbolondíthatja az elektronikát, és a laptop sem igazít el a hibakeresésben. Ám egyszer, a régi kapcsolat alapján idehozott az AXIÁL egy bemutató CLAAS AXION 820-ast. Megtetszett, jó ajánlatot kaptunk rá, itt maradt. Én mindig hosszú távra tervezek, alaposan átgondolom, mire lehet szükségünk a következő években. Ezért hajlandó vagyok a pillanatnyi igénynél erősebb traktort venni, nehogy aztán ez korlátozzon, amikor majd nagyobb munkaeszközt állítanék be. Meg persze számít a kezelhetőség, a komfort, hiszen ebben is eltöltök egyfolytában 10-14 órát. Továbbra is az AXION a vezérgépünk, nehéz talajmunkákra, de könnyebb feladatokra kár lenne elhasználni, és van úgy, hogy két erőgép kell egyszerre. Ezért idén vettünk melléje egy ARION 530-ast is, azzal vetünk, permetezünk, szállítunk. Mivel nem egy cégvezető választotta ki, netán meg sem kérdezve az embereit, hanem magamnak vettem, rendeltem bele kényelmi felszereléseket, például rugózott első hidat, rugózott fülkét, elektrohidraulikus vezérlőrendszert. Az én igényeimet a CIS PLUS rendszer tökéletesen kielégíti. Kezdünk rátérni a precíziós gazdálkodásra, traktorainkban TRIMBLE automatikus kormányzás van.

Miután megtelt búzaszemmel a háromtengelyes, nagy pótkocsi, abbahagytam aratói tevékenységemet, és átültem a traktor volánjához, kipróbálni azt is. Mondani sem kellene, hogy patikai a tisztaság annak a fülkéjében is. Ferenc foglalja el a kísérő ülését, én pedig ismerkedem a közel negyventonnás szerelvény viselkedésével. Elég ide 140 lóerő? Igen, a mutatóujjal, kuplung nélkül kapcsolgatható váltómű jól kihasználja a motort, és megkímél engem. Nagy a pótkocsi hátrahúzó ereje, ettől a földutakon kerülgetve a hepehupákat, kissé túl könnyűnek érzem a traktor elejét néha, de azért nagyon jól érezhető a monstrum mozgása. A többszörös (futómű, fülke és ülés) rugózásnak hála, csak úgy lebegek a magasban. Kifordulva a főútra, persze nem tudjuk felvenni a forgalom ritmusát, de azért elég tempósan mozgunk. Az átvevőtelepi lerakodás után már fickósabban gyorsulunk, húzósabban megyünk hazafelé. Csakugyan meggyőző volt a gép produkciója.

Ferenc is elégedett a traktorral. Ahogy beszél róla, ahogy bánik vele, abból jól érezhető, hogy nem lelketlen gépnek tartja, amelyet csak hajtani kell, mint ahogy sok alkalmazott teszi a nagyobb üzemekben. Urbánéknál a két erőgép szinte olyan státuszban van, mint annak idején egy jó szívű gazda lovai, amelyek abrak mellett kaptak simogatást, jó szót is. Visszatérve a tanyára, megint szétnézek a gépszínben, ahol most az AXION áll, „hogy fedél alatt legyen”. A csarnok nemcsak tárolóhely, hanem jól felszerelt szerviz is, ahol mindenféle kisebb-nagyobb munkát el lehet végezni. Jól látható, hogy ebben a gazdaságban családtagnak számít egy traktor, amit majd hosszú szolgálattal hálálja meg a távlatosan tervező Urbán Péternek. Jó is volt eljátszani a tréfás gondolattal, amit a mázsaházban mondtam a mérlegelőknek: „Kezdő betanuló gépkezelő vagyok Urbán Ferenc keze alatt, lehet, hogy véglegesítenek.” Ebben az ember-gép közösségben nem is lenne rossz!